Kathryn Crosby 1933-ban született amerikai színésznő és énekes, aki Kathryn Grant néven is dolgozott.

Olive Kathryn Grandsatt néven született Houston városában és az Austinban található Texasi egyetemen végzett a művészeti szakon 1955-ben. Bing Crosby második felesége lett, annak ellenére, hogy majd 30 év volt közöttük. A párnak három gyermeke született. Házassága után kevés filmben szerepelt. A 70-es évekre saját TV műsort kapott.

2001-ig ő volt 16 éven át a Crosby national Golf Tournamnetnek a Bermuda Run Country Golf klubban, ennek tiszteletére nevezték el a közeli 158-as út hídját róla. Férje 1977-ben halt meg, második férje pedig egy autóbalesetben 2010-ben, amiben ő maga is megsérült.

Eileen Mary Ure (1933-1975) Skót színház és filmszínésznő volt. Glasgowban született, iskolai éveit York egyik iskolájában kezdte, majd a londoni Központi Beszéd és Dráma Iskolába járt Londonban, ahol színészetet tanult. Szépsége ismert volt, Ure ennek ellenére hamar népszerű lett színpadi szerepi által.

Karrierje főleg a színpadból állt. Második házassága Robert shaw színésszel köttetett. John Osborne Look Back in Anger (1956) című művében együtt játszott az akkor már házas dráma íróval, ám hamar elvállt feleségétől és Ure valamint Osborne egybe keltek. A Look Back in Anger broadwayi adaptációjának szerepéért Tony díjat kapott. 1959-ben újra eljátszotta a filmes adaptációban a szerepet. Osbornal megromlott a viszonya, ekkor elkezdett Robert Shaw színésszel szerelmi kapcsolatba bonyolódni, ekkor született meg fia, Colin Murray Osborne, akit annak ellenére nevezett el így, hogy fizikailag már a színésszel volt együtt. Shaw végül adoptálta a gyermeket, és további 3 gyermeknek adtak életet.

A Look Back in Anger sikere után a Sons and Lovers szerepét vállalta el filmen, amiért Golden Globe és Oscar díjra jelölték, ezek után visszatért a színházba. 1963-ban ment hozzá Robert Shaw színészhez, előtte 3 évig nem dolgozott, majd tért vissza a The Mind Benders (1963) filmben . A következő években a filmek amikben szerepelt nem voltak sikeresek, de Ure színészi teljesítményét minden esetben kiemelték. Élete legsikeresebb filmje 1968-ban jött el a Kémek a Sasfészekben című film hatalmas pénzügyi sikere tette őt nemzetközileg is ismerté, ezután 1973-ban forgatott legközelebb és utoljára.

Ezen idő alatt tovább dolgozott a színpadon, magánélete azonban megváltozott és az alkoholizmus rabja lett, ez a munkáját is befolyásolta, annyira, hogy 1974-ben a Love for Love broadwayi munkálataiból kirúgták, a szerepet tanítványa Glenn Close kapta meg.

Sikeres színházi és filmes karrierje ellenére, és annak, hogy boldog házasságban élt és boldog anyai élete volt, egészsége nagyon hamar megromlott.

1975-ös The Exorcism című londoni mű premierje után, amiben szerepelt és rendkívül rossz kritikákat kapott, holtan találták alkohol és gyógyszer túladagolás miatt. 42 éves volt.

Jacquelin Ruth “Ilene” Woods (1929-2010), amerikai szinkron színész és énekes volt. Woods volt a Hamupipőke című Walt Disney animációs film főszerepének a hangja, amiért 2003-ban Disney Legendává választották.

Woods anyja mint stábtag dolgozott filmek előkészítésében, anyja sok helyre magával vitte lányát, és így már két évesen a színészet közelébe került. 15 éves korára megkapta első munkáját, 1944 nyarán az NBC egyik műsorában. A rádió hamar saját programot adott neki a The Ilene Woods Show címen. A 15 perces műsor, zenével lett megtöltve és háromszor egy héten közvetítették. Sok zeneszerző itt mutatta be először a szerzeményeit, így ismerkedett meg Mack Davis és Jerry Livingstonnal. Később Kaliforniába költözött.

1948-ban David és Livingstone akivel ekkorra már jó barátok lettek, elénekeltették vele azt a három dalt amit ők az akkor készülő Hamupipőke rajzfilmbe elképzeltek és elküldték Walt Disneynek. Walt miután meghallotta a demo dalokat azonnal felajánlotta a főszerepet. Örömmel fogadta el Ilene a lehetőséget és megdöbbentette a tény, hogy majd 300 jelentkező közül került ki győztesen, utolsó interjúiban sokat dicsérte az alkotókat mondván nem tudja a mai napig elhinni, hogy részt vehetett egy ilyen csodás alkotásban.

Ilene 1972-ben vonult vissza, bár Hamupipőke kedvéért többször is feltűnt TV és rádió műsorokban.

17 évesen ment először férjhez, ebből a házasságból egy gyermeke született. Később 1963-ben újra férjhez ment, ekkor két fia született. Amikor a Disney stúdió videó kazettán elkezdte kiadni alkotásait, Ilene volt az egyike a három színészeknek akik beperelték a stúdiót, mondván anyagi juttatás jár nekik a kiadásért. Eme történtek ellenére, Ilene 2003-ban Dinsey Legendává választották.

Ilene 2010-ben halt meg, melynek egyik okozója volt az Alzheimer kór amiben szenvedett. Egy otthonba került utolsó napjaira, addigra már sok mindent nem értett és sok barátját már nem ismerte meg, de feltűnően jól reagált azokra a dalokra amiket ő adott elő a Hamupipőkében, ezért naponta többször is lejátszották neki a dalokat.

Michèle Mercier, (born 1 January 1939 as Jocelyne Yvonne Renée Mercier) Francia színésznő. Karrierje során olyan nagy rendezőkkel dolgozott együtt mint: François Truffaut, Jean-Pierre Melville, Jacques Deray, Dino Risi, Mario Monicelli, Mario Bava, Peter Collinson és Ken Annakin, de nagy színészekkel is együtt volt látható: Marcello Mastroianni, Vittorio Gassman, Jean-Paul Belmondo, Jean Gabin, Charles Aznavour, Robert Hossein, Charles Bronson, Tony Curtis és Charlton Heston. Habár 50 filmben szerepelt, legismertebb szerepe "Angélique" volt amiért világhírnevet szerzett. 

Francia apa és Olasz anya szülötte, kezdettől fogva táncos szeretett volna lenni. A háború azonban ezt nem engedte és bár szülei ezen oknál fogva akadályozták is, végül belátták mennyire szeretné ezt és végül egy kórista csoport táncos tagja lett. Hamar a Nicé Opera szólistája lett, 15 éves volt amikor megjövendölték, hogy a jövő nagy tehetsége lesz.

17 évesen Párizsba költözött ahol a “Ballets of the Eiffel Tower” társaulat tagja lett. Tánc karrierje mellett, színészi leckéket is vett. Színészi karrierje kezdetén javasolták, hogy vegyen fel egy sokkal inkább megjegyezhető nevet, a Michéle nevet javasolták neki, és bár volt egy testvére ezzel a névvel aki meghalt 5 éves korában tífuszban, de Michéle Morgan akkori színésznő emlékére vette fel.

Truffaut Tirez sur le pianiste (1960) című filmben került ki a világszínpadra, de már előtte is forgatott, ezek után Angliába ment dolgozni, de csakhamar Olaszországba vitte a sors, ahol könnyű vérű nőket játszott. Ám az igazi szerep még továbbra is váratott egészen 1963-ig. Ekkor készítették el a négysikerű regény az Angélique megfilmesítését, Michéle azonnal kapott a lehetőségen ahogy az akkori Francia színművészet minden egyes tehetsége. A producer Brigitte Bardot művésznőt kívánta a szerepre, ám ő nemet mondott. Catherine Deneuve és Jane Fonda is különböző okok miatt kiesett. Michéle habár megkapta a szerepet, még mindig kezdőként tartották számon, annak ellenére, hogy már több mint 20 film volt a háta mögött. Mint kiderült a főszerep egyben áldás és átok volt számára. A film megjelenése után azonnal sztárkultusz kezdte övezni az életét, és olyan csillogásban volt része mint Brigitte Bardotnak, de Angélique szerepe minden más lehetőséget beárnyékolt számára, és a 60-as évekre Michéle és Anqelique neve szinonima váltak.

Hogy sikeresen kitudjon törni a skatulyából, Jean Gabin oldalán elvállalta a The Thunder of God film női szerepét. Egy újabb Francia film után Amerikában próbált szerencsét, sajnos semmilyen sikerrel.
14 évnyi csönd után 1998-ban tért vissza a La Rumbera című filmben. 1999-ben egy üzleti befektetése csődöt mondott és financiális problémákkal küzdött. Annyira rossz anyagi helyzetbe került, hogy sok személyes tárgyát is eladta, többjük filmes karrierje emlékei is voltak, még az Anqelique című filmben hordott menyasszonyi ruhát is hajlandó lett volna eladni, amit a forgatás után megtarthatott. Egy interjúban el is ismerte a problémáját. 2006-ban magas állami kitüntetésben jutalmazták.

1961-ben André Smagghe rendező asszisztenshez ment hozzá, ám hamar kiderült, hogy a férfi alkoholista és 1965-ben elváltak. Claude Bourillot autóversenyzővel való házassága is hamar véget ért, mivel egy nap valamennyi ékszerével és pénzével eltűnt, a bíróság 1976-ban felbontotta a házasságot. További kapcsolatai sem voltak sikeresek, állítása szerint Vittorio Gassman egyszer megpróbálta megerőszakolni, és Silvio Berlusconival való kapcsolata is viharos és rövid volt.

Costa a Tennessee állambeli Knoxvilleben született, itt töltötte gyermek kora nagy részét. A vasárnapi iskolában ének leckéket vett és többszőr is előadott. Tizenéves korára szüleivel Los Angelesbe költöztek. Itt fejezte be a főiskolát és nyert egy díjat, egy Dél Kaliforniaia zenei versenyen. A fősikola után zenei tanulmányba kezdett 1948-1951 között, ezután több fellépése volt, köztük Dean martin és Jerry Lewis művészekkel együtt is énekelt.

1952-ben egy rendezvény során találkozott jövőbeni férjével és itt biztatták, hogy jelentkezzen a Disney stúdió legújabb animációs filmjének főszerepére, Aurora hercegnő hangjaként. A felvételek után pár órával walt Disney személyesen hívta vissza, hogy övé a szerep. 1958-ban Elisabeth Schwarkzopfot helyettesítette a Super Bowl koncerten, ennek a koncertnek a pozitív visszhangja miatt kapta meg első operett szerepét.

A következő években 44 db operett előadásban játszott, köztük fellépet a moszkvai Bolshoiban is. 1964-ben minden idők egyik legnagyobb kritikai elismerését szerezte meg a Metropolitan Operában előadott La Traviata műben Violetta karaktereként.

Costa több filmes szerepet is kapott többnyire a Tvben ahol ének tudásával szerepelt, de időnként az oscar gálán is fellépet. Jacqueline Kennedy személyesen kérte fel, hogy férje emlékkoncertjén énekeljen 1963-ban, de szintén fellépet a Kennedy Center megnyitóján 1971-ben. Utolsó élőfilmes szerepe 1972-ben volt az MGM álltal készített filmben Johann Strauss II életéről.

Costas utolsó éveit fiatal és tizenéves gyermekeknek szentelte, motivációs előadásokat tartott iskolában több helyen is, szintén tagja a Childhelp nonprofit társaságnak ahol a gyermek molesztálást megelőző programokat promotálja, ezen kívül a Disney stúdió Csipkerózsika filmjének reklámjában is részt vesz.

1989-ben operett múltjára tekintettel életműdíjat kapott, majd 1999-ben kézlenyomata A Disney Legend Plaza udvarának betonjába került. 2001-ben a Metropolitan Opera díjazta életműdíjjal. 2003-ban Bush elnök személyesen nevezte ki Nemzeti Művészeti Tanács élére, melyet egészen 2007-ig kitöltött. Ugyanebben az évben szülővárosának Operája a halhatatlanok csarnokába választotta. 

Shirley Patterson, néha Shawn Smith néven volt ismert (1922-1995) kanadai származású, többnyire B kategóriás filmek sztárja volt a 40-es, 50-es években.

Első szerepét azután kapta meg, hogy egy szépségversenyen fedezték fel. Miután elvégezte az iskolát 1941-ben, azonnal szerződést kötött a Columbia Pictures stúdióval. Karrierje során 40 filmet és kisebb számú TV fellépést készített.
Gyönyörű hölgy révén, első szerepeiként az 1943-as Batman sorozatban szerepelt. Legismertebb filmje az 1946-os Driftin River és utolsó két filmje a The Land Unknown és a It! The Terror from Beyond Space. Utolsó éveiben hosszú ideig küzdött a rákkal, mely végül elvitte őt 1995-ben.

Sylvia Koscina (Silva Koscina, 1933-1994), Horvát származású, de Olasz színésznő volt.

Koscina az Akkori Jugoszláv Királyságban született Zágráb városában. A háború idején Olaszországba költözött ahol a testvére hozzáment egy Olasz állampolgárhoz. A Nápolyi egyetemen végzett pszichikai szakon, az egyetem után modellként dolgozott. Egy 1955-ös Olasz film rövid szerepében tűnt fel először, de az igazi áttörést, az Il ferroivier filmben érte el, és ezután a Guendalina (1957) című filmben is újabb sikert tudott maga mögött. Szerepei többnyire olyan nőkről szóltak akik többet akartak mint amit a szociális rangjuk megengedett, ez olyasmi volt akkor amit szinte minden Olasz nő kívánt magának a háború után.

Az 50-es évek végére szituációs komédiákban kezdett el játszani, karrierje legismertebb filmjét ekkor készítette a Le fatiche di Ercole (1958) című filmben. Népszerűsége olyan nagy volt, hogy egy közlekedési kihágás során a rendőr elengedte, az eset úgy tudódott ki, hogy egy televíziós műsorban a színésznő maga mesélte el a történetet, természetesen a műsort a rendőrség is nézte és utólag megbüntették. Ám a történet önálló életre kelt, és Koscina értve a humort, saját magát és a rendőri incidens újra eljátszotta az il vigile (1960) című filmben.

A 60-as évekre hozzáment szeretőjéhez egy film producerhez, nagyjából évente készített egy új filmet, de rendszeresen fellépet TV műsorokban is. Ekkor kezdett el kialakulni az a kép amiről ismert lett, aegy luxus villa lakója Róma elit negyedében. Ám 1976-ban túlköltekezés miatt a háztól meg kellet szabadulnia. A 60-as évek végére angol nyelvű filmekben próbálkozott Kirk Douglas és Paul Newman oldalán az A Lovely Way to Die és a The Secret War of Harry Frigg című filmekben. Ám nimbusza lejjebb áldozott, de neve ismét a címlapok oldalára került amikor is fedetlen keblekkel pózolt az olasz Playboy magazinnak. Mauro Bolognini L'assolute naturale (1969) című filmjében azonban teljes terjedelemben megvált a textiltől. Nemzetközileg ismert filmje az ugyanebben az évben készült Jugoszláv film a Neretvai Csata volt.

Ezután már nem forgatott és 1994-ben halt meg 61 évesen mellrákban.

Corinne Calvet (1925-2001) Carine Dibos néven született Francia színésznő volt aki többnyire amerikai filmekben szerepelt.

Calvet első szerepét a francia rádióban kapta meg, az 1940-es években mely után TV és film szerepek következtek, ekkor figyelt fel rá, Hal B. Wallis hollywoodi producer. A Rope of Sand (1949) című filmbeli szerepe volt az első az amerikai kontinensen.
Az 50-es évekre, több filmben is szerepelt, és általában Francia nőket alakított: On the Riviera, Peking Express, What Price Glory, The far country, Thunder in the East, So This is Paris, Sailor Beware.

Ezek után Olasz és Francia filmekben szerepelt, de időnként amerikai filmekben és TV sorozatokban is feltűnt. Utolsó filmjét 1982-ben készítette.
Saját memoárjában ami 1983-ban jelent meg, kiemelte, hogy hollywoodi szerepei sohasem tették magasra neki a mércét.
Calvet háromszor ment férjhez, első férje John Bromfield színész volt, akivel könyve szerint kényszerből házasodott, a stúdió utasítására. Mindegyik alkalommal pár év után elvált.

Merle Oberon (1911-1979) Anglo-Indiai származású színésznő volt. Anne Boleyn szerepét játszotta először a The Private Life of Henry VIII (1933) című filmben. A The Scarlet Pimpernek (1934) sikere vitte reflektor fénybe, ezután Samuel Goldwyn kérésére Amerikába utazott.

Estelle Merle Thompson néven született Bombay városában. Queenie becenevet kapta mivel születésének évében a Brit Királynő (Queen) akkor látogatott Indiába. Apja Arthur Terrence O'Brien Thompson brit mérnök, aki a helyi vasútnál dolgozott, anyja Charlotte Selby aki Ceylon szigetén született de Maori vér is csörgedezett benne. Anyja 14 évesen szült először, a lánynak a Constance nevet adták. Sokan úgy gondolják Contance volt a vér szerinti anyja, habár Charlotte sajátjaként nevelte fel, és Merle végig úgy lett nevelve, hogy Constance a testvére. Constance összesen négy gyermeknek adott életet. Amikor Contance egyik fia Harry Indiába látogatott, hogy megnézze Merle születési bizonyítványát, megdöbbent, hogy a papírok szerint ők ketten testvérek és Merle valódi anyja Constance és nem Charlotte. Ezek után szeretett volna vele találkozni de Merle megtagadta ezt. Harry is csak 2002-ben hozta nyílvánosságra ezt egy dokumentum filmes stábnak akik az életéről akartak filmet készíteni és a születésével kapcsolatos vitákról.

Apja 1914-ben csatlakozott a hadsereghez ám sajnos a sommei csatában elesett. Anyjával (aki valójában a nagyanyja) Kalkuttába költözött, ahol Merle adományokból egy lányok számára fenntartott iskolába került, ami a legnevesebbek közé tartozott. Itt azonban többször is szembesítették vér szerinti szüleivel, amiért otthagyta az iskolát, majd magántanuló lett.
Merle először a Kalkuttai Amatőr Drámai tagozaton színészkedett. Rendkívül szerette a filmezés körüli felhajtást és annak mellékzöngéjét az éjszakai életet. Egy helyi újságíró szerint Merle elsőként telefonoperátori munkát folytatott álnéven mielőtt a filmes karriernek neki kezdett. 1929-ben találkozott egy korábbi színésszel, bizonyos Ben Finneyvel, akivel együtt járt is. Ám Finney előítéletei a kapcsolatukra rányomta a bélyegét, amikor meglátta kevert vérű édesanyját, azonnal szakított vele. Ez pont akkor volt amikor Finney megígérte, hogy bemutatja egy barátjának a Victorine Studioban, Franciaországban, nem kellett mást tennie édesanyjával, csak jusson el Európába. Viszont az előítéletek ellenére, jó szót hagyva maga után Nizzába érve Merle azonnal elnyerte a producerek kedvét egzotikus jellemével, és a The Three Passions című film egyik tömegjelenetében fel is tűnt.
Merle 17 évesen érkezett Londonba, végül itt klubokban hoszteszként kezdett el dolgozni, és időnként nem fizetett filmes fellépéseket is elvállalt. Egy későbbi interjúban megemlítette, hogy megjelenése volt az egyetlen lehetőség számára a kitörésre, mivel sem festeni, táncolni vagy énekelni nem tudott. Viszont ellentmondásba ütköző tény, hogy Merle 1928-ra datálja angliai életének kezdetét, de csak 1929-ben érkezett meg Franciaországba.

Karrierje igazi kezdetét onnantól számítjuk, amikor Korda Sándor egy kisebb szerepet adott neki mint Boleyn Anna a The Private Life of henry VIII (1933) című filmben. A film hatalmas sikere folytán utána sorra kapta a főszerepeket, az 1934-ben bemutatott The Scarlet Pimpernel filmben közösen szerepelt Leslie Howard színésszel akivel szerelmi kapcsolatba is került.

Filmes karrierje tovább növekedett főleg akkor amikor is később hozzáment Korda Sándorhoz, és ő adta az ötletet, hogy Merle Oberon néven dolgozzon tovább. Samuel Goldwyn producer kivásárolta őt több filmhez is Hollywoodba. “Édesanyja” Angliában maradt amíg ő Amerikában dolgozott és rögvest megszerezte élete egyetlen Oscar jelölését a The Dark Angle (1935) című filmért, ebben az időben szerelmi kapcsolatot létsített David Niven színésszel és feleségül is akart menni hozzá, de a színész többször is hűtlen volt hozzá.

1937-ben autóbalesetet szenvedett, amiért egy időre abba kellett hagynia a színészkedést, sajnos egy életre szerző vizuális sérülést szerzett, de hála a kiváló operatőröknek könnyedén eltudták rejteni a sebeket a közönség elől. 1939-ben Laurence Olivier oldalán tűnt fel a Wuthering Heights című filmben, ami karrierje egyik legkiemelkedőbb szerepe lett.
Charles Higham és Roy Moesley bibliográfusok által kiadott Princess Merle című könyvben leírtak szerint, Merle 1940-ben további lelki és fizikai sérüléseket szerzett, kozmetikai mérgezés és allergikus reakciók miatt. Korda Sándor Amerikába küldte, hogy egy bőr specialista segítsen neki. Ám a segítség nem volt tökéletes és élete hátralevő részében erős sminkel tudott csak forgatni.

Charlotte aki lányaként nevelte 1937-ben meghalt, Merle 1949-ben egy fotó alapján egy festményt készített róla, amit minden esetben magával vitt, egészen 1979-es haláláig.
1941-ben egy RAF pilótával való viszonya lett ismert, Richard Hilary a háborúban súlyosa égési sérüléseket szenvedett és Amerikában találkoztak, amikor a pilóta feladatként kapta az országjárást. Később a The Last Enemy című nagy sikerű könyv írója lett.

Merle 1942-től a Lady Korda nevet viselte, miután férjét lovaggá ütötték, de csak 1945-ig, amikor is elváltak, de Merle nem sokkal hozzáment Lucien Ballard operatőrhöz, aki például létrehozott egy új fajta világítást amivel az arcán látható sebek nem voltak láthatóak, a fény beállítást a mai napig használják “Obie” néven.
Élete hátralevő részében még kétszer házasodott meg, előbbi kapcsolatában két gyermeket is adoptált, majd malibui otthonába vonult vissza ahol ott élt haláláig. 68 évesen halt meg stroke-ban. Csillagja a Hollywood Walk Of Famen a 6250-es számon található. Michael Korda, Merle halála után egy romantikus regényt írt róla Queenie néven, melyet Mia Sara főszereplésével televíziós sorozattá alkottak.

Brigitte Auber 1928-ban született Francia színésznő aki kizárólag Európában forgatott és dolgozott. Legismertebb szerepe, és egyben egyike kevés angol nyelvű filmjei közül az Alfred Hitchcock által rendezett Fogjunk Tolvajt című film, Cary Grant és Garce kelly oldalán.

Legutolsó angol nyelvű filmje A vasálarcos című filmben volt (1998), melyben Leonardo Dicaprio édesanyját játszotta.