Merle Oberon (1911-1979) Anglo-Indiai származású színésznő volt. Anne Boleyn szerepét játszotta először a The Private Life of Henry VIII (1933) című filmben. A The Scarlet Pimpernek (1934) sikere vitte reflektor fénybe, ezután Samuel Goldwyn kérésére Amerikába utazott.

Estelle Merle Thompson néven született Bombay városában. Queenie becenevet kapta mivel születésének évében a Brit Királynő (Queen) akkor látogatott Indiába. Apja Arthur Terrence O'Brien Thompson brit mérnök, aki a helyi vasútnál dolgozott, anyja Charlotte Selby aki Ceylon szigetén született de Maori vér is csörgedezett benne. Anyja 14 évesen szült először, a lánynak a Constance nevet adták. Sokan úgy gondolják Contance volt a vér szerinti anyja, habár Charlotte sajátjaként nevelte fel, és Merle végig úgy lett nevelve, hogy Constance a testvére. Constance összesen négy gyermeknek adott életet. Amikor Contance egyik fia Harry Indiába látogatott, hogy megnézze Merle születési bizonyítványát, megdöbbent, hogy a papírok szerint ők ketten testvérek és Merle valódi anyja Constance és nem Charlotte. Ezek után szeretett volna vele találkozni de Merle megtagadta ezt. Harry is csak 2002-ben hozta nyílvánosságra ezt egy dokumentum filmes stábnak akik az életéről akartak filmet készíteni és a születésével kapcsolatos vitákról.

Apja 1914-ben csatlakozott a hadsereghez ám sajnos a sommei csatában elesett. Anyjával (aki valójában a nagyanyja) Kalkuttába költözött, ahol Merle adományokból egy lányok számára fenntartott iskolába került, ami a legnevesebbek közé tartozott. Itt azonban többször is szembesítették vér szerinti szüleivel, amiért otthagyta az iskolát, majd magántanuló lett.
Merle először a Kalkuttai Amatőr Drámai tagozaton színészkedett. Rendkívül szerette a filmezés körüli felhajtást és annak mellékzöngéjét az éjszakai életet. Egy helyi újságíró szerint Merle elsőként telefonoperátori munkát folytatott álnéven mielőtt a filmes karriernek neki kezdett. 1929-ben találkozott egy korábbi színésszel, bizonyos Ben Finneyvel, akivel együtt járt is. Ám Finney előítéletei a kapcsolatukra rányomta a bélyegét, amikor meglátta kevert vérű édesanyját, azonnal szakított vele. Ez pont akkor volt amikor Finney megígérte, hogy bemutatja egy barátjának a Victorine Studioban, Franciaországban, nem kellett mást tennie édesanyjával, csak jusson el Európába. Viszont az előítéletek ellenére, jó szót hagyva maga után Nizzába érve Merle azonnal elnyerte a producerek kedvét egzotikus jellemével, és a The Three Passions című film egyik tömegjelenetében fel is tűnt.
Merle 17 évesen érkezett Londonba, végül itt klubokban hoszteszként kezdett el dolgozni, és időnként nem fizetett filmes fellépéseket is elvállalt. Egy későbbi interjúban megemlítette, hogy megjelenése volt az egyetlen lehetőség számára a kitörésre, mivel sem festeni, táncolni vagy énekelni nem tudott. Viszont ellentmondásba ütköző tény, hogy Merle 1928-ra datálja angliai életének kezdetét, de csak 1929-ben érkezett meg Franciaországba.

Karrierje igazi kezdetét onnantól számítjuk, amikor Korda Sándor egy kisebb szerepet adott neki mint Boleyn Anna a The Private Life of henry VIII (1933) című filmben. A film hatalmas sikere folytán utána sorra kapta a főszerepeket, az 1934-ben bemutatott The Scarlet Pimpernel filmben közösen szerepelt Leslie Howard színésszel akivel szerelmi kapcsolatba is került.

Filmes karrierje tovább növekedett főleg akkor amikor is később hozzáment Korda Sándorhoz, és ő adta az ötletet, hogy Merle Oberon néven dolgozzon tovább. Samuel Goldwyn producer kivásárolta őt több filmhez is Hollywoodba. “Édesanyja” Angliában maradt amíg ő Amerikában dolgozott és rögvest megszerezte élete egyetlen Oscar jelölését a The Dark Angle (1935) című filmért, ebben az időben szerelmi kapcsolatot létsített David Niven színésszel és feleségül is akart menni hozzá, de a színész többször is hűtlen volt hozzá.

1937-ben autóbalesetet szenvedett, amiért egy időre abba kellett hagynia a színészkedést, sajnos egy életre szerző vizuális sérülést szerzett, de hála a kiváló operatőröknek könnyedén eltudták rejteni a sebeket a közönség elől. 1939-ben Laurence Olivier oldalán tűnt fel a Wuthering Heights című filmben, ami karrierje egyik legkiemelkedőbb szerepe lett.
Charles Higham és Roy Moesley bibliográfusok által kiadott Princess Merle című könyvben leírtak szerint, Merle 1940-ben további lelki és fizikai sérüléseket szerzett, kozmetikai mérgezés és allergikus reakciók miatt. Korda Sándor Amerikába küldte, hogy egy bőr specialista segítsen neki. Ám a segítség nem volt tökéletes és élete hátralevő részében erős sminkel tudott csak forgatni.

Charlotte aki lányaként nevelte 1937-ben meghalt, Merle 1949-ben egy fotó alapján egy festményt készített róla, amit minden esetben magával vitt, egészen 1979-es haláláig.
1941-ben egy RAF pilótával való viszonya lett ismert, Richard Hilary a háborúban súlyosa égési sérüléseket szenvedett és Amerikában találkoztak, amikor a pilóta feladatként kapta az országjárást. Később a The Last Enemy című nagy sikerű könyv írója lett.

Merle 1942-től a Lady Korda nevet viselte, miután férjét lovaggá ütötték, de csak 1945-ig, amikor is elváltak, de Merle nem sokkal hozzáment Lucien Ballard operatőrhöz, aki például létrehozott egy új fajta világítást amivel az arcán látható sebek nem voltak láthatóak, a fény beállítást a mai napig használják “Obie” néven.
Élete hátralevő részében még kétszer házasodott meg, előbbi kapcsolatában két gyermeket is adoptált, majd malibui otthonába vonult vissza ahol ott élt haláláig. 68 évesen halt meg stroke-ban. Csillagja a Hollywood Walk Of Famen a 6250-es számon található. Michael Korda, Merle halála után egy romantikus regényt írt róla Queenie néven, melyet Mia Sara főszereplésével televíziós sorozattá alkottak.