Alice Faye (1915-1998) amerikai színésznő és énekes volt, akit a sajtó úgy nevezett, hogy karrierje csúcsán hagyta abba a munkáját. Rendkívül ismert volt azon rádió műsorok amiben részt vett, többnyire férjével Phil Harrisel. Neve összeköthető a "You"ll Never Know" dalla, amely a Hello, Frisco, Hello című filmben hangzott el és Oscar díjat kapott.
Első filmje 1934-ben került bemutatásra, a George White's Scandals alkotásban véletlenül kapott főszerepet, miután a korábban leszerződött színésznő végül kiszállt a filmből. Elsőre csak egy musical számot kellett volna előadnia, végül a főszerepben találta magát. A 30-as évek ünnepelt sztárja lett főleg azután, hogy a híres producer Darryl F. Zanuck a protezsálta. Szerepei végül a gondoskodó anya figura köré épültek, ahogy azt pl. néhány Shirley Temple filmben is látható volt. Az évek során sokkal inkább kihangsúlyozta szőke haját, amivel egy lazább tekintetet ért el, és pl. "ceruza" szemöldökét is elhagyta hamar.
1938-ban Faye az In Old Chicago filmben kapott főszerepet. Zanuck nem akarta leszerződtetni, de végül Jean Harlow nemett mondott, és végül a történelem őt igazolta, máig Faye legjobb alakításának tartják. A film ismert az utolsó 20 percről, amiben a chicagoi nagy tűzet rekreálták filmre, mely olyan veszélyes volt, hogy a stábból sem mindenki vehetett részt azokon a napokon.
Faye, Tyrone Power és Don Amache ismét együtt dolgozott az Alexander's ragtime Band filmben. Akkoriban mindennapos volt, hogy a stúdiók az általuk leszerződött színészeket többször is egymás után szerepeltették filmekben. A film lényegében nem szólt másról mint, hogy Irving Berlin dalokat vonultatta fel benne, a kritika ismét csodálta Faye szerepét, és pl. ezt a filmet tartják azon kevesek közé amely megváltoztatta a musical szerepét Hollywoodban, ahol is a könnyed előadás helyett, elfogadott nagyszabású műfaj lett.
1939-re a legjobban fizetett színésznő lett és a legsikeresebb filmek akkoriban az ő nevéhez fűződtek. A stúdió többször is az ő nevével adta el filmjeit, épen ezért kritizálták, hogy tehetségét nem tudta kamatoztatni.
Az olyan filmek mint a Tail Spin vagy a Barricade (1939-ből) sokkal inkább drámaiak voltak stílusukban és Faye egyszer sem énekelt bennük, melyre korábban annyira alapoztak. Népszerűségének hála azonban a filmjei sorra sikeresek voltak.
1940-ben készítette el az általa vélt legkedvesebb filmjét, a Lillian Russel musicalt. Rendkívül nehéz és megerőltetö volt számára a szerep, az általa viselt ruhák nem voltak a legelviselhetőbbek, többször is rosszul lett a szűk ruháktól és a forgatás után derült ki, hogy a ruhák megváltoztatták a derekát is.
A háborús években csillaga leáldozóban lett, éppen ezért a családjára kezdett jobban koncentrálni, főleg azért is mert második lánya is megszületett. Faye ezután újabb szerződést írt a Fox stúdióval, hogy már csak évi egy filmet készít. Ennek két oka volt. Egyrészt szeretett volna több időt tölteni a családjával, illetve így szerette volna kiszűrni a kevésbé sikeres forgatókönyveket.
A Fallen Angel főszerepe - Bukott Angyal - túlságosan is előremutató volt. Zanuck új tehetsége Linda Darnell került előtérbe. Zanuck több Faye által eljátszott részt kivágott vagy megkurtított, ami miatt Faye dühbe gurult. Az egyik próbavetítés során Faye írt egy levelet Zanuck számára, majd átadta az öltözője kulcsát, beszált a kocsijába és elhajtott, megfogadva, hogy soha többé nem tér vissza.
Annyira népszerű volt, hogy távozásának híre hamar végbe ment a rajongói számára is, sokan levelet írtak neki és a stúdiónak is, térjen vissza és készítsen új filmeket. 1987-es interjúban elmondta, hogy nem bánta meg, hogy ott hagyta a stúdiót veszélyeztetve azt, hogy többé nem filmezhet, mint mondta túl sok minden volt, amit nem tudott, főleg az otthoni háztartásban.
Bár a szerződés szerint még 2 filmet kellett volna készítenie még, Zanuck visszavágott azzal, hogy szerződés szegéssel vádolta meg, ezzel is elintézve a filmes karrierjét. 1945-ben végül bemutatott Fallen Angel volt utolsó főszerepe Hollywoodban. A sors fintora, hogy Zanuck többször is úgy érezte Faye alkalmas lehet a stúdió által alkotott egyes szerepekre.
Éveken át nem szerepelt többé egyetlen filmben, csak a 60-70-es években volt pár kisebb szerepe, többsége alig volt pár perces.
